Az örökletes ichthyosisok az elszarusodás zavarainak igen változatos geno- és fenotípusú betegségcsoportja.
A terminális differenciáció során a keratinocyták elhalt, ellapult, organellumvesztett szarusejtekké válnak, melyek vázát kicsapott fehérjék adják. A sejtmembránt ceramid-réteg váltja fel, a kornifikált sejtek közötti intercelluláris teret lipidek töltik ki, melyek megfelelő összetétele elengedhetetlen a bőr barrier szempontjából. A szerzők az elszarusodás molekuláris folyamatának áttekintése után részletezik a keratinizációban szereplő struktúr- és enzim-fehérjék defektusainak jelentőségét a nem-szindrómás ichthyosis formák patogenezisében.

A hisztamin az emberi szervezetben és számos élelmiszerben jelen levő biogén amin. Biogén amin intolerancia a bevitel/felhalmozódás és a lebontás egyensúlyának megbomlása következtében alakul ki. Tünetei változatosak, jellemzően a bőrt és a gastrointestinalis rendszert érintik. A szerzők az első hazai nem kérdőíves, hanem tényleges orvos-beteg találkozáson alapuló vizsgálatban 165 hisztamin/biogén amin intoleranciával diagnosztizált felnőtt adatait tekintették át a Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika Allergológiai Szakambulanciájának beteg-anyagában. A betegek jellemzően háziorvos (50,3%) és bőrgyógyász szakorvos (32,7%) közvetítésével érkeztek, feltűnő volt a nők magas részaránya (75,8%). A vizsgált populáció átlagéletkora 44,1 év. Az objektivizálható bőrgyógyászati tünetek közül a leggyakoribb az urticaria volt (56,4%). A legtöbbször tapasztalt gasztroenterológiai komorbiditás a gastroesophagealis reflux betegség és az antrum/corpus gastritis volt 7,9%-os gyakorisággal. A tüneteket provokáló biogén amin tartalmú élelmiszerek közül kiemelendő 18,8%-kal a kakaó/csokoládé, a tojás (9,1%), a füstölt húsok (7,9%) a banán (7,9%) és a sajt (6,7%).

A parabének több évtizede alkalmazott konzerválószerek nemcsak kozmetikumokban, hanem ételekben és gyógyszerkészítményekben egyaránt.
A parabének gyenge allergéneknek tekinthetők. Kontakt szenzibilizáló hatásuk régóta ismert, azonban szenzibilizációs gyakoriságuk világszerte évtizedek óta stabilan alacsony (1 % körüli). Ezt saját adataink is alátámasztják:
1992-ben a szenzibilizációs gyakoriság 3,7% volt, majd 1993-2001 között 0,7-2,9% körüli ingadozás mutatkozott.
2002 és 2011 között 0,2-2,1% közötti gyakoriságokat láttunk.
2012-től 2018-ig csupán egy évben igazoltunk 2% fölötti gyakoriságot, döntően a 0,5-1,4% körüli előfordulás volt a jellemző. A 27 éves nyomonkövetésünk alapján megfigyelhető a parabén szenzibilizáció fokozatosan csökkenő tendenciája.
A 2000-es évek környékén felmerülő minimális ösztrogén aktivitás kérdése és az emlőtumorokkal való feltételezett kapcsolat miatt rohamosan veszítettek népszerűségükből,
mely a parabének felhasználásának nagymértékű csökkenését eredményezte. Más, sokkal nagyobb allergenicitású konzerválószerek váltak elterjedtekké. Jelen cikk a parabének, mint a mai modern világ konzerválószereinek egyik legidősebb tagjának aktualitásait foglalja össze. Az adatok igazolják, hogy a parabének joggal nyerték el a 2019-es év kontakt „non-allergénje” címet.

A pikkelysömör világszerte komoly fizikai-lelki-anyagi megterhelést jelent a páciensek és családjaik számára.
A bőrtünetek jelentősen rontják a páciensek életminőségét, nem ritkák az ebből adódó pszichoszociális problémák.
A psoriasis nemcsak a bőrt, hanem az ízületeket is érinti, ami funkcionális korlátozottsággal, ízületi destrukcióval és jelentős fájdalommal jár. A társbetegségek is komoly terhet jelentenek a páciensek számára. A betegség kezelése, a megfelelő bőrápolás és a rendszeres orvosi vizsgálatok nemcsak időigényesek, hanem anyagi terheket is rónak a betegekre.
A nemzetközi irodalmi kitekintés után a szerzők ismertetik egy idehaza készült internetes felmérés eredményeit is, melynek célja volt a betegút feltérképezése, a kezelésekkel kapcsolatos jelenlegi helyzet és az elvárások megismerése, a betegséggel való együttélés aspektusainak vizsgálata.

A hiperhidrózis, azaz a kóros, túlzott izzadás esetén a fiziológiás termoregulációhoz már nem szükséges mértékű izzadás jelentkezik, mely fizikai aktivitás vagy stressz hatására jelentősen fokozódik. Prevalenciája 1-5% között van, feltételezhetően a kórkép jelentős mértékben aluldiagnosztizált. Súlyos esetekben a kifejezett izzadás a mindennapi életvitelt is korlátozhatja. Ez a munkaképesség megváltozásához vagy a betegek szociális izolációjához vezethet, így az életminőséget jelentős mértékben ronthatja. Kezelésére számos lokális, szisztémás és invazív terápiás lehetőség áll rendelkezésre.
Az elsődleges és másodlagos formák elkülönítése illetve a provokáló faktorok felismerése az optimális terápia kiválasztása szempontjából alapvető fontossággal bír.

A porokeratosis az elszarusodási zavarok csoportjába tartozó kórkép. A szerzők egy disszeminált superficiális aktinikus porokeratosisban szenvedő beteg esetismertetését követően áttekintést nyújtanak a porokeratosisok pathomechanizmusában szerepet játszó tényezőkről, ismertetik a klinikai altípusokat, a diagnosztikát segítő módszereket, a kulcsfontosságú szövettani jellegzetességeket, valamint a differenciál diagnosztikai lehetőségeket.
Továbbá részletesen elemzik a terápiás repertoárban szereplő lokális, szisztémás és sebészeti kezeléseket. Jelen közlemény célja felhívni a figyelmet ezen viszonylag gyakran előforduló, de sokszor aluldiagnosztizált kórképre, valamint a malignus transzformáció lehetősége miatt a szoros kontroll szükségességére.