A 150 éves Kaposvári Közkórház 120 éves Bőrgyógyászati Osztálya

Írta: Dr Nagy Gyula

Bőr- és nemibetegek ellátása a Kórházunkban már a kezdetektől fogva, mondhatni 1846. nov. 2. óta, folyt. Sőt, akkoriban a jelentősége, az arányai, más orvosi szakmákhoz képest, jóval nagyobb volt a jelenleginél. Szifiliszesek alkották valaha a kórházi betegek jelentős hányadát, a múlt század végén is még pl a nőbetegek kb. 1/4-ét, mig a férfiak mintegy 1/6-át vérbaja miatt kezelték a Kórházunkban.

Érthető így, hogy az első szervezett osztály a Kórházunkban a Bujakóros Osztály lett, amelyet 1876-ban nyitottak meg az anyaépületben, a volt főorvosi lakás helyén. Másrészt emellett elődünknek tekinthetjük a lazaretet is, az 1886-ban alapított Magyar Királyi Honvéd- és Közrendészeti Kórházat is, ahol szintén főleg nemibetegeket kezeltek, nemcsak katonákat, de civileket is. Annál inkább is elődünknek vehetjük ezt is, mivel a lazaret épületében működik 1956 óta a Bőrgyógyászati Osztály. Állami Kórház volt a lazaret, 80 ágyas bőr- és nemibeteg osztállyal, 11 kórteremmel.

Dr Frank Richárd, a Honvédorvos a Tisztikar főnöke 1941. V. 28. jelentésében írja: "Nyolcvan ágyas bőr- és nemibeteg osztálya van. Felveszi a IV. hadtest bőr- és nemibetegeit. A város tulajdonát képező kis kórház igen jó állapotban van. A szemle alkalmával a kórházban rend és tisztaság uralkodott. A betegek kezelése teljesen korszerűen történik, készleteik elégségesek. Beteglétszám 57 fő." Bár 1876 óta elkülönítetten a többi betegtől kezelték a bujakórosokat, mégis egészen a századfordulóig külön vezetője nem volt ennek az osztálynak. Ekkor, 1900 januárjában nevezték ki Dr Ullmann Antalt a Bujakóros Osztály vezetőjévé osztály-orvosi minőségben, emellett vezette még a Belgyógyászati Osztály is. 1927-ben vonult nyugdíjba.

A 62 ágyas Bőr- és Nemibeteg Osztályt aztán Dr Melczer Miklós ( 1928-1936 ) vezette tovább, akit Dr Lang Miklós követett az Osztály élén 1949 okt.-ig. Ő tervezte meg és rendezte be a bőrgyógyászati pavilont, ahová 1948-ban költöztethette át az osztályát. 1952 után aztán, egészen a Műtéti Tömb megépültéig, a Sebészeti, valamint a Baleseti Sebészeti Osztály működött ebben az épületben. Bizonyos átalakításokra és új szárny megépítésére is szükség volt akkor arra, hogy az épületet alkalmassá tegyék a Sebészeti Osztály és a Baleseti Sebészeti Osztály befogadására. Az innen kiköltöztetett Bórosztály előbb a Szülészeti Osztály épülete alagsorában, majd a jelenlegi III. Belgyógyászati Osztály épületében működött. A jelenlegi telephelyére, a lazacet épületébe, a gróf Apponyi Albert u. 16. sz. alá, az Osztályunk 1956 okt. végén került át 47 ágyával és a Gondozóintézettel együtt.

Dr Frankl József 1949-től 1979. jan. 1.-ig vezette a Bőrgyógyászati Osztályt. Dr Kordoványi Dezső, a Somogy Megyei Bőr- és Nemibeteggondozó főorvosa 1981-ben vonult nyugdíjba, miután évtizedeken át hűségesen és lelkiismeretesen dolgozott ott. Engem 1979 febr. 16-án neveztek ki a Bőrosztály osztályvezető főorvosává. Az orvosnemzedékek váltása adta nehézségek áthidalásában nagy segítséget jelentett Dr Mészáros Anna ( 1979-1991 ) munkája az Osztályunkon.

Az osztályunk 47 ágyával itt a lazacet annak emeleti szintjén nyert elhelyezést, míg a földszinten pedig a Somogy Megyei Bőr- és Nemibeteggondozó és az Onkológiai Gondozó helyiségei találtak helyet. A Bőrosztály két kisebb és két nagyobb kórteremmel rendelkezett itt. E két nagyobb kórtermet boxosították, könnyűszerkezetes falakkal négy-négy fülkét alakítottak ki bennük, egyenként négy-négy ággyal, közös légtérrel. Ezek a nagyobb kórtermek az emeleti szint széli részein voltak, míg a vizes blokk akkor az épület közepén foglalt helyet. A hetvenes évek végére, a nyolcvanas évek elejére az épületünk állaga nagyon leromlott, a födémszerkezete, a tetőszerkezete elsősorban, halaszthatatlanná vált az épületünknek a teljes felújítása.

1981. márc. 5-én költözött ki az Osztályunk az épületünkből, hogy helyet adjon az építtetőknek. A felújítás ideje alatt az Osztályunk a jelenlegi Szájsebészeti és Fogászati Osztály épülete ( azaz eredetileg felvételi-gondnoki épület ) emeleti szintjén működött, bizony nagyon szűkös alapterületen, átmenetileg 21 ágyra csökkentve ( pótágyakkal együtt is maximum csak 25 beteget tudtunk egyszerre kezelni az Osztályunkon. ) Ugyanazon a napon pedig kiköltözött a Somogy Megyei Bőr- és Nemibeteggondozó is, két kis rendelőhelyiséget kapott az anyaépület földszintjén. Azaz, fogalmazhatunk így is, visszakerült átmenetileg az eredeti helyére, oda, ahol valamikor a "Bujakóros Osztály" működött. A felújítási munkálatok okozta megpróbáltatásaink 1984. május 21-én értek véget, ekkor vehettük birtokba a renovált épületünk.

Gyökeres fordulat állt ekkor be a működésünk tárgyi feltételeiben, ujra 47 ágyon kezelhettük- a fekvőbetegeink most már a régi 4 helyett tizenkettő 2-6 ágyas kis kórtermünkben, már jóval komfortosabb körülmények közt. A vizes blokkok az épület közepéről a széli részekre kerültek át, megtörtént a bútorzat teljes cseréje is, ekkor építették be végig faliszekrényekkel is az Osztályunk folyosóját is, javult a műszerezettségünk is. A Gondozóintézet is jobb körülmények közé került, az épület földszintje nyugati részén, a három rendelőhelyiségéhez kartonozó szobát és alakítottak ki, levágva a legnagyobb rendelő egy részét. Itt alakítottak ki helyet a fotokemoterápiás kezeléseknek is, külön helyiséget speciális körülményekkel, vetkőzőfülkével, váró- és fürdőszobával. Végülis aztán a PUVA 6002 készülékünk 1985 március 20-án szerelték be, azóta van módunk fotokemoterápiás kezelések végzésére. Az épületünk földszinti, gondozóintézeti blokkjában található a Mycologiai Laborunk is, két helyiségben, melyek egyikében teremtettük meg a nemi uton terjedő betegségek laborát is, 1986. óta már itt folyik a HIV-előszűrések vérvétele és a vérminták előkezelése is.

A Mycologiai Laborunk 1982. szept. 1. óta működik. 1985-86-ban felújították az udvarunk is, szépen parkosították azt, ennek során a legnagyobb munkát a felső talajréteg teljes cseréje jelentette, majd füvesítették az udvarunk, tűztövis- és fagyalsövényeket húztak a kerítések mentén, az évszázados platán-, vadgesztenye- és hársfáink alá tujabokrokat is ültettek.

1988. aug. 18. óta az egyik platán lombsátora alatt található Kaposi Mór 5/4-es mellszobra is, amelyet a II. Magyar Orvostudományi Találkozóhoz kapcsolódó eseményként avathattunk fel az Egyesült Államokban élő magyar orvosok jóvoltából. Előtte egy évvel, 1887-ben pedig Kaposi Mór emléktáblát helyeztünk el az épületünk lépcsőházában egy emlékünnepség keretében a születése 150 éves évfordulója alkalmából.

A Bőrgyógyászati Osztály ágyszámát 1993. jul. 1-én 8-cal csökkentették, azóta már csak 39 ágyon folyik nálunk a fekvőbetegek ellátása. A tőlünk elvett 8 ágy a krónikus utókezelő osztályhoz került át. A fekvőbetegeinket igy most 10 kórteremben, amelyek 2-6 ágyasak, helyezhetjük el. Az ágyszámcsökkentés miatt két kórtermünk felszabadult, kiszolgáló helyiségekké váltak. A Gondozóintézetben három rendelőhelyiségben folyik egyszerre a rendelés, miénk a Kórházunk második legforgalmasabb szakambulanciája. Az Osztályunk speciálisan felkészült, erre a tárgyi és személyi feltételek megvannak, allergológiai, mycologiai esetek ellátására, valamint fotokemoterápiás kezelésekre. Megvan nálunk a nemi uton terjedő betegségek labor háttere is, részben úgy, hogy helyben végzünk ilyen irányú vizsgálatokat, részben úgy, hogy ezen át juttatunk el vérmintákat és egyéb vizsgálati anyagokat speciális laboratóriumokba.

Az orvosaink, összesen 8 orvosi állás van szervezve az Osztályunkon, felváltva dolgoznak a Gondozóban és az Osztályon, évenként változtatva beosztásukat, az osztályvezető és a gondozóvezető főorvos kivételével. A Bőrosztály orvoskara jelenleg: Dr Nagy Gyula, osztályvezető főorvos Dr Zachariás István, gondozóvezető főorvos Dr Biczó Zsuzsanna, adjunktus Dr Szabó Magdolna, alorvos ( helyettese: Dr Szeghy Balázs, segédorvos ) Dr Nyirő Ilona, alorvos Dr Zubonyai Cecilia, alorvos Dr Császár Éva, alorvos Dr Fábos Beáta, segédorvos E 8 orvos betegellátó munkáját a Gondozóintézetben 8 asszisztensnő, az Osztályon pedig 11 nővér segíti Vüncs Ferencné, főnővér irányítása alatt. Mellettük még egy adminisztrátor és egy mycologiai asszisztens, valamint 6 kisegitő dolgozik még nálunk. Gyakorlottabbak, tapasztaltabbak, kevésbé rutinosak, pályakezdők mind tartoznak a személyzethez, fiatalok és idősebbek szerencsés egyvelege alkotja a személyzetünk. Több mint 20 éve dolgoznak nálunk: Balajcza Jánosné, adminisztrátor, Kosarasné Bödör Mária, ápolónő, Hofmann Attiláné, asszisztensnő, Lengyel Istvánné, kisegítő.

A korai évekhez képest bizony nagyot változott mind az Osztályunk, mind az általunk ellátottak köre, míg valaha nemcsak az Osztályunk, de lehet így mondani, az egész Kórházunk beteganyaga zömét a vérbajosok alkották, addig pl 1994-ben már csak egyetlen friss szifiliszes esetet kezeltünk, nemibeteget is csupán 61-et. A venereás esetek száma úgy csökkent le, hogy közben folyamatosan nőtt a dermatologiai esetek száma. Különösen forgalmas a járóbetegellátásunk, évről-évre nő az ott ellátottak száma. 1994-ben pl 13158 új beteg jelentkezett a Somogy Megyei Bőr- és Nemibeteggondozóban, az összbetegforgalmunk pedig 29718 volt. Az Osztályunkon pedig 1994-ben pl 531 beteget irtunk ki, ezek kb egyharmada a lábszárfekélyesekból és a pikkelysömörösökből állt ( ulcus cruris 18,3%, psoriasis 13,9 ), az eczemások aránya 13,6%-ot tett ki, hólyagos bőrbetegségben szenvedett betegeink 1,3%-a, csalánkiütéses volt azok 5,8%-a, orbáncos pedig 8,3%-a. A gyógyszerkiütés miatt kezeltek rátája 3,4°~ volt, az egyéb dermatosisban szenvedőké pedig 35,4%. A betegeink ezen egyharmada igen változatos kórképekben szenvedőkből áll össze.

Bizony, ha áttekintünk e hosszú évek során, 150 év történetén, látjuk, mennyire változtak mind a körülmények, mind a betegek köre, kiket elláttunk. Maradjon változatlan, az alapítók szándéka szerint is, hogy a köz javára, a Kórházunk hagyományainak megfelelően, a betegek érdekében, az elesettekért - "foret pauperibus" - munkálkodjunk most is és az elkövetkezó években is.

A kaposvári kórház és Kaposi Mór története

Írta: Dr Nagy Gyula

Ha a Kórházunk anyaépületébe a Fő utcai bejáraton át lépünk be, márvány emléktábla alatt haladunk el. Kétféleképpen, kisebbre-nagyobbra vésett betűkkel latin felirat olvasható azon: MANU PLEBIS, AERE NOBILI, CURA CZINDERY, SURREXIT, UT FORET PAUPERIBUS, azaz a köznép kétkezi munkája, a nemesség pénze, Czindery törődése (Czindery Somogy megye alispánja volt ebben az időben) hozta létre az elesettek javára, a SZENVEDŐ EMBERISÉG-nek, ahogy magyarul is áll a főbejárat felső ívén, jelezve nemcsak azt, hogyan, miképpen, de azt is, mi célból hozták létre hajdanán. Az alapítók szándéka szerint a szenvedőknek, az elesetteknek, a nyomorultaknak, "... ut foret pauperibus". Ez a márvány emléktábla egy chronostychon, a felirata pedig egy chronogramma, olyan kőtábla, melynek felirata nemcsak egy eseményt idéz, de rejtetten egyúttal azt is jelzi, hogy az mikor történt. Ugyanis, ha a nagyobb alakúra vésett betűit a latin nyelvű feliratnak római számoknak vesszük és összeadjuk azokat, Kórházunk alapítási évét, 1846-ot kapjuk meg. (M+V+L+I+I+L+I+C+V+C+I+D+V+X+I+V+V+I+V=1846) Más építmények, mint kórház, egyházi épületek, templomok, katedrálisok falán inkább helyeztek el régebben hasonló chronogrammás táblákat. Tudomásom szerint egyedülálló Magyarországon, hogy chronostychon adja hírül egy kórház alapítási körülményeit, s annak idejét.

A Kaposvári Kórházat a reformkor idején alapították, civil kezdeményezés, mondhatnánk így, mai kifejezést használva rá, hozta létre. Az akkori vezetők ügybuzgósága, a somogyi, a kaposvári polgárok összefogása, áldozatkészsége, munkája teremtette meg. Jelentős adomány gyűlt össze 1846. november 2-ig, 28.404 akkori forint, melyből nemcsak felépíteni és felszerelni tudták a Kórházat, de maradt is abból még 9.000 Ft a kórházi alapnak. Így a Kórházunk kezdettől fogva szorosan összeforrt a Várossal, ahol alapították, a Megyével, amelynek gyógyító intézménye. Ahogy nőtt és fejlődött a Város, a Megye, úgy nőtt és fejlődött annak a Kórháza is.

Pár ágyas, a kora színvonalán is kevéssé jól felszerelt Kórházból több száz ágyas, egyre inkább specializálódott, egyre inkább jól ellátott intézetté a Szigethy Gyulák igazgatása idején vált, amikor Kaposvár rátermett vezetők, polgármesterek irányítása alatt polgárosodó-iparosodó-gazdagodó egyre nagyobb várossá, a terület igaz központjává változott. A Kórházunk 1857-ben alapítványi kórházból közkórházzá vált Wehle A. Ferdinand főorvos kezdeményezésére egy Helytartó Tanácsi határozat alapján.

A gyógyintézetünk működtetésében jelentős szerepet töltöttek be a kórházi alapítványok, egyéb, a Kórház javát szolgáló társadalmi kezdeményezések mellett, amelyek sorába táncvigalmak rendezése mellett tárgysorsjáték tartásán át a könyvadományokig sok minden beletartozott. 1926-ban Szigethy Gyula Sándor, amikor az igazgatása negyedévszázados évfordulójához ért, a jubilánst már 445 ágyas kórházban köszöntötték a Megye, a Város polgárai, az Intézet dolgozói, mely alkalomból létesítették a "Szigethy Gyula Kórházigazgatók Alap"-ot, amelynek összege egy átlagos kórházi osztály felszerelésére elegendő lett volna. De önzetlen és áldozatkész adományokból épült fel a Tüdőbeteg pavilon is még 1912-ben. 1935-re már 610 ágyassá fejlődött a Kórházunk.

A harmincas években, amelyet a nagy gazdasági válság, pangás az iparban, a mezőgazdaságban, vezetett be, a Kórházunk falain belül pezsgő tudományos élet, magas szintű gyógyító tevékenység folyt. Kórházunk az egyik legjobb gyógyintézete volt az Országnak, rátermett, jól felkészült vezetőkkel, kiváló főorvosi gárdával. Böszörményi Nagy Géza igazgatósága idején a 9 főből álló főorvosi karból 3 rendkívüli egyetemi tanár és 4 egyetemi magántanár került ki. Majd a II. világháború végletes évei, a világégés következett, embert próbáló idők. Mind a civil kurázsira, mind az orvosi ethos-ra, a hippokrateszi esküben foglaltakra is szakító próba. 1942 júniusában központi utasításra 2.000 ágyat kellett Somogyban felszerelni a Don mentéről érkezettek fogadására. Dr. Farkas Sándor végezte a hadikórház felszerelését.

Az első sebesültek szeptember 20-án futottak be, majd pár nap múlva újabb elosztó kórházvonat érkezett. Különösen nagy teher nehezedett a Kórházunkra 1943, január-áprilisig. 1944-ben a december 10-i és 12-i erős német ellentámadások után a nagyszámú katonasérült ellátására a Kórházunk déli felét átvették az oroszok. Összesen 300 ágyat foglaltak le. 5 hónapon át élt és működött együtt a szovjet katonakórház Intézetünkkel. Az akadozó ellátás, az élelmiszer- és gyógyszerhiány, a fűtőanyag hiánya mindannyiokat sújtotta. Elhasználták ők fűtésre, miután gázolajjal lelocsolták a Kápolnában tárolt kórházi iratok nagy részét. Az orosz katonák távozása után is akadozott a lepusztult kórházban az ellátás. 1945-ben "Mentsük meg a Kórházat!" gyűjtőkampány indult, de bizony adományok, élelmiszer, fűtőanyag, ruhanemű csak lassan csordogáltak a nélkülöző kaposváriaktól, somogyiaktól, akik a kevésből is igyekeztek azért kiszakítani a Kórháznak valamit. Zűrzavaros idők jöttek, igazolások, vádaskodások, fegyelmi eljárások.

1947-ben az igazgatási feladatok ellátására így aztán jelentkező nem is akadt, a főispán kénytelen volt hivatalból kirendelni arra valakit, az akkor legkisebb osztály, a Fül-, Orr-, Gégészeti Osztály főorvosát. E sötét idők fénylő eseménye volt a Kórházunk centenáriumi ünnepsége. 1946. november 4-én ünnepelték meg Kórházunk 100 éves fennállása jubileumát a Városi Tanács dísztermében. 1947-ben indul a SAS-akció, a "Siess, Adj, Segíts" mozgalom a nehézségekkel küszködő Kórházunk támogatására. A politikai események is egyre jobban éreztetik hatásukat a Kórház falain belül is. A hidegháborús évek beköszöntével elmaradnak a nemzetközi humanitárius szervezetek támogatásai is. Az ekkor 731 ágyas, 160 főnyi személyzettel működő Kórház éléről ez év végén köszön le Böszörményi Nagy Géza. 1948. december 22-én Dr. Lang Mihály veszi át aztán az akkorra már 765 ágyas Kórház vezetését.

1949-ben elkezdődik a Ratkó-korszak az egészségügyben a maga ellentmondásaival. Megszűnik a többszintű betegellátás és az egészségügyi biztosítás sokfélesége. Ebben az évben járt a Kórházunkban Alexej Sabanou miniszterhelyettes, a Népjóléti Minisztérium szovjet tanácsadója. Minden nagyon tetszett neki, mindennel nagyon elégedett volt, mint ahogy Ferenc József sem talált kivetni valót nálunk. "Nagyon szép, nagyon hasznos'' - mondta 1852. évi látogatása során a Kórházunkról. Már az ötvenes években lassú kibontakozás indul, majd gyorsuló fejlődés a hatvanas-hetvenes években.

A Kórházunk 1.000 feletti ágyszámú nagy intézetté válik, amely egyre jobban specializálódik, egyre szélesebb körben tud teljesszintű végleges betegellátást nyújtani. Egyre sokszínűbb, a medicina szinte egészét átfogva tud adni színvonalas befejezett betegellátást. Volt mire építeni, voltak alapok, az elődök fáradozása, munkája teremtette meg azokat. Ezeket jól ismerjük, hiszen nemcsak Kórházunk működésében és polgáraink azt támogató igyekezetében van kontinuitás, de a Kórházunk krónikája írásában is.

Az első monográfia Kórházunk históriájáról még 1905-ben jelent meg Csurgó Jenő és Szigeti Gyula Sándor tollából. "Somogyvármegye Kaposvári Közkórházának története és az 1904-i évről szóló kimutatása", majd szintén Csurgó Jenő szerkesztésében jelent meg ennek a folytatása 1926-ban "Somogy vármegye Kaposvári Közkórházának évkönyve." A Kórházunk alapítása 125 éves évfordulójára aztán újabb kiadvány lát napvilágot. "Somogy megye Kaposvári Kórházának jubileumi évkönyve (1846-1966)" címmel Frankl József, Nemes Tihamér és Pálffy György szerkesztésében. Kórházunk alapítása 150. évfordulójára újabb, a történetével foglalkozó évkönyv jelenik meg, az előzőekhez hasonlóan tagolva, szerkesztve; azok címével összecsengő címmel: "Somogy Vármegye Kaposvári Közkórházának jubileumi évkönyve (1846-1996)" áll ennek a fedéllapján. Az elmúlt évtizedben figyelemreméltó fejleményekkel gazdagodott kórházunk krónikája. Kaposvár szülővárosa Kaposi Mórnak (1837-1902) a világhírű bőrgyógyásznak a Kaposi-sarcoma és más kórképek első leírójának. 1987-ben, születése 150. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a bőrgyógyászati osztály épületében.

Egy évvel később 1988-ban, a II. Magyar Orvostudományi Találkozó alkalmával mellszobrát avatták fel. 1991-ben felvette a kórház nagy szültette, Kaposi Mór nevét. Egy évvel később leleplezték emlékművét. Jelentőségteljes esemény színhelye volt 1992. október 23-án Kaposvár. A kórház nagy névadója, Kaposi Mór tiszteletére emlékművet avattak születése évfordulóján.

Kaposi Mór

1837. október 23-án született Kaposvárott. Az emlékmű avató ünnepségen elsőnek Simon Miklós, a Szegedi Bőrklinika volt igazgatója emelkedett szólásra. Életrajzát ismertetve elmondotta: eredeti családi neve Kohn volt. Szegény, de művelt családból származott, édesapja a zsidó hitközség alkalmazottja. Tanulmányait a kaposvári izraelita elemi iskolában kezdte, majd az 1812 óta működő Somssich-Gimnáziumba járt. A pozsonyi gimnáziumban érettségizett, majd a bécsi egyetem hallgatója lett. 1861-ben fejezte be orvosi tanulmányait, ezután a bécsi közkórházba állott be aspiránsnak, egyidejüleg azonban egyik bécsi szanatórium vezetője is lett.

Közelebbi érintkezésbe került a bőrklinika vezetőjével, Ferdinand von Hebra professzorral, aki felismervén a fiatalember kiemelkedő tehetségét, munkatársává szemelte ki. Kapcsolata Hebrával még szorosabbá vált, miután 1869-ben leányát, Martha Hebrát feleségül vette. Felesége kedvéért katolikus hitre tért. 1881-ben, Hebra halála után Kaposit a bőrgyógyászati tanszék professzorává nevezték ki. 1902. március 6-án bekövetkezett haláláig ott dolgozott és oktatott.

A bőrgyógyászatnak talán nincs olyan fejezete, amelyet előbbre ne vitt volna. 156 értekezést írt: legnagyobb részük az Archív für Dermatologie und Syphilis-ben jelent meg. Leghíresebb, klasszikussá vált tankönyve pedig 1879-ben jelent meg a Patholagie und Therapie der Hautkrankenheiten in Vorlesungen címmel. Ennek utolsó, ötödik kiadására 1899-ben került sor. Számos idegen nyelvre, így angolra, oroszra, franciára is lefordították. Ebben modern alapokra helyezte a bőrgyógyászatot, mintegy kiteljesítve mesterének, Hebrának tanításait. Másik nagy műve a bőr- és a vele szomszédos nyálkahártyák syphilisét tárgyalja, és ebben a venereás fekélyek egységessége mellett foglalt állást.

Mondanivalója - bár kritikával is illették - érvényben volt a XIX. század végéig. 1898-ban megjelent háromkötetes Dermatológiai atlasza ugyancsak nagy népszerűségre tett szert szakmai körökben. A bécsi iskola fénykorában - mint ismeretes - a tudományos kutatást fontos makro- és mikroszkópos megfigyelésekre, a felfedezések szabatos leírására és értelmezésére, mint szilárd morfológiai pillérekre alapozták. Kaposit jó megfigyelőképessége, emlékezőtehetsége, precizitása több kórkép első leírójává tette. Orvosi tevékenységéből három olyan kórkép pontos leírását örököltük, mely a dermatológián túl az egész orvostudomány számára nagy jelentőségű. Az 1870-ben elsőnek leírt xeroderma pigmentosumot 1872-ben a systemás lupus erythematosus ismertetése követte. Még ebben az évben a bőr idiopathiás, multiplex, pigment-sarcomáját ína le, már a "Kaposi" eponymával. Így vált e betegség Kaposi-sarcomaként ismertté...

Kapori Mór a pesti kollégáival is rendszeresen kapcsolatot tartott. Közleményei jelentek meg az Orvosi Hetilapban, részt vett pesti tudományos rendezvényeken. A korszak legtöbb magyar bőrgyógyásza a barátja vagy tanítványa volt. A francia bőrgyógyászok nevében megemlékező Jean Maleville Bordeaux-i egyetemi tanár, a Francia Bőrgyógyászati Táraság elnöke hangsúlyozta, hogy Kaposi professzor nagyon jól ismert Franciaországban. Az általa oly jól leírt, a nevét megőrző betegségek jól megmagyarázzák ezt. Néhány példát sorolok erre fel.

1. Azt, amelyet Franciaországban Kapori-féle angiosarcomatosisnak, Morbus Kaposi-nak nevezünk, mely iránt megélénkült az érdeklődés az AIDS feltűnése óta

2. Megemlítem az atopiás gyerekek "pustulosis varioliformisá"-t, melyet nálunk Kaposi-Juliusberg-betegségnek neveznek

3. Emlékezetes a Hebra-Kaposi-féle incpetigo herpetiformis, amelyben mindig a hypocalcaemia jelent különös gondot.

Franciaországban Kapori Mórt nemcsak az általa leírt kórképek nyomán ismerik. Művének, a "Traité des Maladies de la Peau"-nak a franciára való fordítása igen nagy visszhangot váltott ki, és több kiadást is megélt. Fordítói, Besnier és Doyon professzorok az előszavukban kiemelték a bécsi bőrgyógyásziskola jelentőségét, a Kaposi professzor által követett elvek és általa alkalmazott módszerek jelentőségét. Számos megjegyzést is fűztek ezekhez, így lett ez a szakkönyv a párizsi és a bécsi iskolák közti vitaanyag is a mű francia olvasói számára. Nemcsak a francia bőrgyógyászokat gazdagította ez az ismeretanyag, de a betegeknek még több jó származott belőle.

Az osztrák, a bécsi orvosok nevében Karl Holubar, a Bécsi Orvostudományi Egyetem Orvostörténeti Intézetének az igazgatója idézte fel Kaposi Mór életét, személyiségét és munkásságát. Holubar professzor is emlékeztetett rá, hogy családneve megváltoztatásával a szülővárosát tisztelte meg: Kaposi lett, Kapos-vár, Kapos-fő, Kapos-erdő, Kapos-újlak stb.-ből származtatva azt. Nem tagadta meg a helyet, honnan elszármazott.

Csak csodálhatjuk ennek az embernek az életpályáját, a kiváló nyelvismeretét, családszeretetét - folytatta. Viszont minden megjegyzés nélkül hagyhatjuk a maróan gúnyos ékesszólását, az éles kritikáját, a késői években jelentkező hajlíthatatlan önfejűségét. Nincs egyetlen olyan személyiség sem, kinek csak ragyogó oldalai vannak. Vonatkozik ez természetesen mindannyiunkra. A számos dermatológiai leírása közül a következőket említeném meg:

1. Azt, hogy 1872-ben elsőként írja le a szisztémás lupus erythematosust - ezzel együtt annak latin elnevezését is nemzetközileg is szalonképessé tette.

2. Azt, hogy szintén 1872-ben leírta a ma újra, állandóan emlegetett Kaposi-sarcomát, melyet őutána neveznek így.

3. A tankönyvét, különösen annak francia fordításban 1881-ben és 1891-ben megjelent kiadásait. Ez volt az első szinkretikus tankönyv, mely összevetette a német és a francia iskolák nézeteit. Kijár az érdem ezért a párizsi kiadóinak is, Adrien Doyon-nak és Ernest Besnier-nek. Megemlíteném még, hogy a II. Bőrgyógyász Világkongresszuson. mely évszázada zajlott le Bécsben 1892-ben, ő elnökölt.

"Á la léte d'école allemande" írta Doyon és Besnier arról a szerepről, melyet Kaposi töltött be az európai bőrgyógyászatban éveken át, megérdemelten. Nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy az ő ideje vége feli már szakmánk előrehaladása más helyeken olyan gyors volt, hogy Berlin is és Breslau is elhagyta Bécset. Nincs persze ebben semmi szégyellnivaló. Soha senki nem tehet szert monopol helyzetre a tudomány fejlesztésében.

Eltekintve attól a ténytől is, hogy Európa-szerte olyan sok tanítványa működött Ferdinand Hebrának és Kaposi Mórnak is, a dermatológia fejlődése máshol is várható volt. Bécsiként is, orvostörténészként is, bőrgyógyászként is biztosíthatom Önöket arról, hogy azon a helyen, ahol ő dolgozott, Bécsben, az emlékét híven őrizni fogjuk. Nagy Gyula kaposvári bőrgyógyász főorvos szavai zárták le az emlékműavató ünnepséget. Kampfl József szobrászművész Kaposi Mór nekünk szóló üzenetét kőben elgondolva úgy adja át, hogy az stilizált fát képez - állapította meg Nagy dr. Egy bőrgyógyász számára ez a kőből faragott fa - Maleville professzor utalt rá - Alibert bőrbetegségének fáját is jelentheti.

A múlt század elején állította ő fel az "arbre des dermatoses"-t a bőrbetegségek klasszifikációjára. Elképzelése szerint a bőrbetegségek eredete közös, egy gyökérzetből táplálkoznak, egy törzsből származnak, és úgy következik nagyobb csoportjukból a kisebb és aztán még kisebb, eljutva így a legkisebb és legjelentéktelenebb dermatosishoz is, ahogy a fa törzséből előbb a vastagabb, majd a vékonyabb ágak nyúlnak ki, majd a legvékonyabb gallyak is, együtt alkotva aztán az egész lombozatot.

Egy magyar számára e kőfa jelentheti az ősi magyar hitvilág és a ma is élő és ható népmeséink életfáját is. Az égbe nyúló, a földet az éggel összekötő fát, melyen át törhetünk előre és felfelé. Egy európai számára a Biblia tudás fáját is jelentheti, minden emberi tudás forrásának, eredetének a szimbólumát. Jelentheti magát Európát is, azt, hogy a gyökereink közösek, azt, hogy egy törzsből fakadunk mindannyian.

Jelentheti az egységes, az egységesség felé törekvő Európát ez az emlékmű. E szellemiséget is példázta már a múlt században is Kaposi Mór az életével is és a munkásságával is, aki egyben magyar is, osztrák is, és így európai is volt.

A kaposvári Kórház alapítóira pedig fennállása 150. évfordulóján chronogrammával emlékeztünk, amely rejtettem a megemlékezés évét is őrzi, amely egyúttal a honfoglalás 1100. évfordulója is volt.

MILLE MODIS MORIMUR MORTALES, NASCIMUR UNO, SUNT HOMINUM MORBI MILLE, SED UNA SALUS IIIIMM = 1996 MI HALANDÓK EZERFÉLEKÉPPEN HALUNK MEG, EGYFÉLEKÉPPEN SZÜLETÜNK, EZERFÉLE BETEGSÉGE VAN AZ EMBEREKNEK, DE EGÉSZSÉGE CSAK EGY VAN.

Nos, ebben az évben is, a következőkben is, a kórházalapító elődeink szándéka szerint a szenvedőkért, azok egyetlen egészségéért, az ezerféle bajuk-betegségük gyógyítására dolgozunk és fogunk dolgozni továbbra is a Kórházunkban, mert: .... SUNT HOMINUM MORBI MILLE, SED UNA SALUS .... UT FORET PAUPERIBUS